elindultunk...apró csodák a Mária úton

Kedves Zarándok
testvéreim apró csodákról szeretnék
beszámolni nektek, amelyek az utunk során történtek velünk! 2010
április 13.-án, borongós, esős időben indultunk a harmadik 40
napig tartó gyalogos Csíksomlyói zarándoklatra(én csak egy pár
napra kísérőként és az első nap útfelelőseként).
Vittünk-viszünk benneteket is a szívünkben, és tőletek pedig
azt kérjük, hogy kísérjétek imáitokkal az utunkat.

A
hagyomány folytonosságát megőrzően pár fiatal zarándok már a
Normafától a Szent Anna kápolnától gyalogolt le Kútvölgyi
kápolnához. Utunk induláskor szentmisével kezdődött,
amelyet Regőczy István atya és a MÚT lelki-vezetője Gulybán
Gergely atya közösen celebrált. TÖMVE VOLT A KÁPOLNA, ez
olyan jó érzés volt, hogy indulásunkkor régebbi zarándoktársaink
is ott voltak a kápolnában, és elkezdték velünk lélekben a
„zarándoklatot”! Regőczy atya nagyon szépen beszélt,
homiliájában arra kért bennünket, hogy legyen az utunk
felajánlás és engesztelés....hazánkért...minden magyarért!!!
Gergely atya a mise végén áldásával bocsájtott útra
bennünket....többen kísértek át a Városmajoron, fel a Budai
várba, a Mátyás templomba. Második állomásunk a Mátyás
templom volt, és a vezetőnk, aki beengedett és Kolesár András
kísérőnk, egyenesen levittek bennünket az altemplomba...mondván
ott nyugodtan lehet imádkozni, nem mászkálnak a turisták.
Személyesen ezt a kápolnát éreztem az első csodának, hiszen
hosszú évekig ide jártam minden hónap 13.-án szentmisére
engesztelni a magyarságért, most az ittlétet ajándékba kaptuk
utunk kezdetén! Ennek a zarándokútnak a csapatvezetője Szilvay
Gyula lett, kértem őt, hogy minden templomban ahol megállunk
mondjunk el egy tized rózsafüzért...tehát itt kezdtük a
Dicsőségessel...így lettem én ezen a napon az
előimádkozó.....Az altemplomból feljöttünk, majd átsétáltunk
a Duna fölött a Lánchídon és a Szent István Bazilika
Szent Jobb kápolnájában elmondtuk a második tized
rózsafüzért. Itt alig értettük az ima szövegét, de azért
mondtuk...nagyon nagy volt a turisták jövés-menése, szinte fájóan
hangosak voltak. A Hercegprímás utcai plébánia hivatalban szép
pecsétet kaptunk a zarándok útlevelünkbe. Aztán tovább
folytattuk utunkat az Andrássy úton, egy pékségben friss
péksüteményeket vásároltunk, amit majd a Városligetben
valamelyik padon szerettünk volna elfogyasztani...de az eső miatt
nem tudtunk leülni. Következő apró csodának tartottuk, hogy
miközben azon tanakodtunk, hol fogyasszuk el az ebédünket, egyik
társunk egy kiállító terem előcsarnokába vitt be bennünket a
Városligetben, ahol kávét és teát ittunk olcsón
automatából ...és székekre ülve megettük a kis hozott
elemózsiánkat. A Ligetet elhagyva a Korong utcán végig Bosnyák
téri ferences templomhoz értünk. – 15 óra volt éppen, a
templomban elmondtuk a délutáni imaórát....a következő csoda
itt az volt, hogy aki beengedett bennünket, rám köszönt, és
megkérdezte: nem ismersz meg Dominika?...ő volt a húsvétkor
Csíksomlyóba tartó egyik útitársunk: Gehér János...aki
a Szent Anna réti kápolnáról verset írt....hogy majdan épüljön
fel ott a katedrális...most pedig szorgalmasan őrzi itt
ezt a szent helyet a betörők ellen, önkéntesen vállalva az
őrzést, lehetőséget nyújt az imádkozni vágyóknak a
bejutáshoz.

Zarándoklatunk következő állomása Regnum Marianum új
temploma volt..ide 16.oo-kor értünk. Előzetes megbeszélésem
szerint kinyitották kérésünkre a templomot...tavaly és
tavalyelőtt, mivel akkor a későbbi órákban érkeztünk, Hajnal
György atya a misekezdés előtt mesélt nekünk hosszasan a
templom felépítéséről....Most itt is elmondtunk egy tized
rózsafüzért(a harmadikat) ... és még eszembe jutott, hogy a
szakadó esőben a felvonulási téren is imádkoztunk egy Miatyánkot
és Üdvözlégyet a lerombolt Regnum helyén...addig kísértek
bennünket Horkay Nándiék. Nagyon tetszett a zarándokoknak
az új Regnum, amibe a lerombolt templom köveiből a beépített
maradványokat is megcsodálták...ezeket Hajnal atya szállíttatta
ide...mikor az építkezés kezdődött. A Rákosszentmihályi
templomhoz 17.00 kor értünk, Mindszenty József szobra előtt
készítettünk csoportképet...és azon tanakodtunk, (mert későbbre
ígértük az érkezést, hogy most mitévők legyünk)...de a
plébánia ablakából észre vett bennünket Morvay Árpád
diakónus és a sekrestye felől beengedett a templomba. Itt
elmondtuk a negyedik tizedet. Majd vacsorázni indultunk...a kerület
legdrágább éttermébe(nem találtam más helyet a MÚT útvonalán,
olcsóbbat sem!)...a Koronakertbe...meg is ijedtek társaim az
árlaptól, pedig előre beharangoztam, hogy nem olcsó helyre viszem
őket, de talán a pénztárcánk egy levest kibír...bár a kis
pénzecskéjüket 40 napra kell, hogy beosszák...Öröm volt
számomra, hogy a Szentmihályi templomtól „hazáig” a Szent
Imre kápolnáig már a MÚT frissen felfestett jelzésein jöhettünk
társaimmal a szavazás napján ugyanis de. 10.00 du. 16.00-között
Sánta Palival ebben a kerületben felfestettük a MÚT jelzéseket.
Szent Imre kápolna és plébánia = az első napi szállásunk
lett! Itt mondtuk el az ötödik tizedet, és hálát adtunk, hogy a
kemény aszfalt után végre megpihenhettünk...A Kápolna egyik
lelkes híve...és itt újból egy csoda: Kertész Ildikó
…..(megint csak a somlyói zarándoklatból egy újabb
útitársunk!!! jól vetettük a magot azon a Mária Rádiós
mikrobuszos zarándoklaton...)Ildikó jelentkezett Sándor
diakónusnál, hogy ő szeretné a három zarándok hölgyet
hazavinni, megvacsoráztatni és minden jóval ellátni...szállást
adni nékik..!!!ez így is történt. Itt szeretnénk megköszönni
Hernád Sándor diakónus testvérnek és feleségének az önzetlen
szeretetét, aki befogadta a zarándokokat éjszakára...befűtötte
a kápolnát, hogy a kóruson megaludhassanak a csapat férfi tagjai,
este még egy nagy bögre teával és másnap finom bőséges
reggelivel bocsájtotta útra a zarándokokat a zarándoklat második
napjának reggelén!

A zarándoklat második napja is
borongós, esős szinte barátságtalan volt. Bennünket ez az
időjárás mégsem keserített el. Folytattuk utunkat a Szent Imre
kápolnától végig az Ida utcán, át a Szilas patakon, majd az
Állás utca végén a Muzsika utcai Szent Anna templomhoz
érve egy újabb csodát kaptunk a Szűzanyától. Itt nem
értesítettünk senkit, hogy mikor érünk ide, az Úr mégis
gondoskodott rólunk! Takarították ugyanis a templomot, így itt is
mondhattunk egy rövid imát, és áldást kértünk az itt lakókra,
a plébánia híveire. Zarándoklatunk az M0 műút fölött átívelő
gyalogos hídon átkelve már Csömör határához közelített.
Csömörön újabb csoda várt ránk. Magdika (szintén a csíksomlyói
mikrobuszos zarándok) integetett a plébánia előtt, hogy
erre-erre!!! Be is tértünk egy-egy csésze frissen főzött kávéra
és még forró pogácsára, gyümölcsteára. Így kedveskedett
nekünk Magdika a csömöri híveket képviselve. Szeretettel
búcsúzkodtunk és indultunk következő állomásunk felé
Kerepesre. A déli harangszó után pár perccel újból megszólalt
a Szent Anna templom harangja köszöntve minket, zarándokokat. A
felmentő csapat is megérkezett Mihályi János és fia személyében,
ők ugyanis a nagy hátizsákjainkat elvitték előre Máriabesnyőre.
Bárdos István zarándok társunk is felvillant ezen a napon, egy
pár percre a zarándokok megismerésere jött el Egerből...ő ott a
területfelelősünk, szívügyének tekinti a csapat sorsát! Most
itt befejezem soraimat...az apró csodákról szóló történeteket
pár nap múlva folytatom, igyekszem ugyanis a csapat után...ugyanúgy
mint az előző években, hogy ha csak egy kis szakaszon is, de velük
zarándokolhassak a Mária úton. Az előző években nekem sikerült
Budapesttől Egerszólátig eljutnom, majd egy másik szakaszom
Miskolc és Rakamaz között volt...most a kimarad Eger és Miskolc
közötti zarándoklatra vágyom....Isten áldása kísérje addig is
bátor zarándokainkat!!szeretettel és imával: Dominika