Kétkeréken a Csíksomlyói búcsúba Patassy Pál írása

Mária úton, két keréken - Csíksomlyói zarándoklat

A
régi idők zarándoka vállára vette tarisznyáját, benne hamuba
sült pogácsáját, és nekiindult a hosszú útnak. A ma embere
lova helyett felszerszámozza kerékpárját, és kis útravalóként
telefonjában magával visz egy kis muzsikát: néhány kedves
dúdolgatni valót, amire, úgy gondolja, szüksége lehet. De van,
ami nem változik még évezredek során sem: az az útra való
késztetése és az erőfeszítéseiért, lemondásaiért kapott
méltó jutalma. Az én késztetésem most, erre a zarándoklatra a
hálaadás, a második fiú unokám három héttel ezelőtti érkezése
volt, a jutalmam pedig ... Egy ilyen úton, ha az ember alázattal
átadja magát céljának, és kitárja érzékszerveit, akkor érzi
Teremtője közelségét, érzékeli annak megnyilvánulásait. Ez
volt az én jutalmam, és erről, csak kettőről a többől,
szeretnék nektek mesélni.
Én fiam, te lányod, az Ő gyermeke

Amikor
karjaimba veszem, ringatom, kis fejét puszilgatom, belefeledkezve
kisfiamnak szólítom. Érti ezt minden nagyszülő, akinek
megadatik, hogy unokát babusgathasson. Eljött a nap, az indulás
ideje, és én a nagy készülődés közben, tervemmel ellentétben,
már nem tudtam elbúcsúzni a "kisfiamtól". Nagyon
hiányzott ...

Vonattal mentünk Máriapócsig fiatal
zarándoktársaimmal együtt, és a magunkkal vitt biciklijeink
bizony elfoglalták az első kocsi mozdonyhoz közeli előterét,
lehetetlenné téve a fel-, leszállást, ezért állomásról
állomásra jeleztem az ott felszállni készülőknek. Debrecenhez
közeledve a kis ebesi állomáson már nem voltak felszállók, de
valami azt súgta: húzd le, hajolj ki, nézz arra. Egy édesanya
kislányával szaladt a mozdony vezetőállásához, ahonnan a
mozdonyvezető általam még soha nem látott fürgeséggel mászott
le hozzájuk, karjába véve a kislányt puszilgatta, csókolgatta,
ahogy egy édesapa a kislányát tudja, majd hasonló fürgeséggel
fel, és a vonat késés nélkül tovább indult ...

A sugallat, a
szamosújvári templom egyik, nem akármelyik padsorának, nem
akármelyik, szélső helyére ültetett, s a reggeli mise alatt
tekintetemet a falra, a éppen mellettem levő, szép szoborra
irányította: Józsefre meg a karján ülő kisdedre. Nem tudtam
megállni, hogy a "rendet" felrúgva, erre a meghitt
látványra mutatva és a napokkal előttire hivatkozva "zavarjam"
a mozdonyvezető történetét már ismerő társaimat, amiért
elnézésüket kérem ...

A csodálatos nyeregből leérkezve,
most már este fele, ott álltunk a zsúfolásig megtöltött,
csobotfalvai templomban, és énekeltük himnuszainkat, a csángók
szentmiséje is véget ért. Könnyezve búcsúzunk tőlük, lassan
mi is indulunk. Még egy pillantás az oltárra, a hatalmas, szép
Mária szoborra. Anyára és gyermekére. Búcsúznak ...
Pusztinai nagy hegy alatt

A tarisznyámban
kedvenc Ghymes dalaimat vittem, meg néhány szép Mária éneket az
Igriczek előadásában. Volt közöttük azonban két, különös
gonddal becsomagolt darab. A nyugati végről, egy Nyitra környéki,
Zoborhegyi párosító dal (Hojeda, hojeda) a Ghymes meg egy, a
keleti végeken is túli, Nyisztor Ilona pusztinai születésű,
csángó zenepedagógus, népdalénekes gyűjtéséből származó
dal (Pusztinai nagy hegy alatt) az Igriczek
feldolgozásában.

...Pusztinai nagy hegy alatt, pusztinai
nagy hegy alatt,Van egy forrás titok alatt, van egy forrás
titok alatt.Aki abból vizet iszik, aki abból vizet
iszik,Babájától elbúcsúzik, babájától elbúcsúzik....

Nem
olyan régen ismertem meg ezt a dalt, amit nagyon megszerettem,
magammal vittem, eltervezve, hogy majd felmegyek a nyeregbe, és
eléneklem keletre, Pusztina felé, szélnek eresztve. A dal
szépségének, no meg egy kicsit lelkesedésemnek köszönhetően,
Csíksomlyó felé közeledve már több zarándoktársam ismerte,
dúdolta, és társulatunk arra készült, hogy a Tolvajos-tetőre
érve, Csíkba, a nyeregre lenézve, elénekelje. De ott hideg eső,
köd fogadott minket, és nem hogy Csíkba, de még az orrunkig is
alig láttunk, és az éneklésről is elfelejtkeztünk.

Megérkeztünk!
Ott voltunk a nyeregben, a Szentmise véget ért. A tömeg szépen,
ünnepélyesen levonult, a Kis-Somlyó elnéptelenedett, de lent még
sokaság, újra csoportok érkeznek és tartanak a csobotfalvai
templomhoz, a csángó misére. Éppen egy szép, ünneplőbe
öltözött, csángó fiatalokból álló menettel találkozom,
élükön egy szintén csángó öltözetű asszony, előtte egy fiú
által magasra tartott tábla: Pusztina. A szívem feldobog, nem
tudom megállni, megszólítom: Pusztinából, a pusztinai nagy hegy
alól ... Kedves igen a válasz, és egy meghívás a misére. A mise
végeztével az összezsúfolódott tömeg megpróbált egy szűk,
embernyi folyósót szabaddá tenni, amin a csángó férfiak,
asszonyok, gyerekek egyesével távoztak, és elhaladva könnyel,
kedves szavakkal, jókívánságokkal illette őket. Mikorra már én
is ki tudtam érni a templomból, a jórészt gyerekekből álló
pusztinai menet már messze járhatott, ezért futásnak eredtem,
mert még nagyon szerettem volna velük találkozni. Azt az asszonyt,
a vezetőjüket értem utol, s előadva e pusztinai dal iránti
szeretetemet, megkértem, hadd énekelhessem el velük. A válasz
megint kedves és igenlő volt, és megint meghívás, ezúttal a nem
messze várakozó buszukhoz. A szívem nem csak a futástól dobogott
... Miközben a buszhoz tartottunk, többen üdvözölték az
asszonyt, a kísérőmet, és Ilonának szólították. Ennek
hallatán meg elállt a szívverésem, megkérdeztem, hogy Nyisztor
Ilonához van-e szerencsém. A harmadik válasz is igen, és akkor
azt éreztem, itt áll a Teremtő a hátam mögött. És ott volt
mindaddig, míg Ilona felsorakoztatta a gyerekeket a busz oldalánál
és míg énekeltünk. A csíksomlyói Fő utcán, ahol Nyisztor
Ilona, a pusztinai csángó gyerekek és egy magyarországi zarándok
énekelte, hogy: Pusztinai nagy hegy alatt ...

Ezzel az írásommal is szeretném köszönetemet kifejezni a
zarándokút szervezőinek: a Merva házaspárnak, Havas Tamás
erdélyi koordinátornak, a segítő Kecskés házaspárnak, a
máriapócsi, nagykárolyi, szilágysomlyói, szamosújvári,
hídalmási, szászrégeni, szovátai, farkaslakai, csíkszeredai,
csíkdelnei, csíksomlyói szállással, étellel, itallal szolgáló
vendéglátóinknak, meg az igaz zarándoktársaimnak.

Planitas - Patassy Pál